Miért pont én és, ha én akkor miért így?

Megint eljött hát az idő, mikor indulni kell.
Vár a munka és a kosz. Kíváncsi vagyok mikor hív, ha hív a vevőjelölt.
Még le is kéne mosni a kocsit meg kicsit kitakarítattni. Ez majd napközben lesz. Remélem nem a legnagyobb munka közben akar jönni. :)

Csodálatos volt! :)
Annyira jól éreztem magam, mint már régen. Ágicámnak nagyon jó kedve volt, olyan kis kötözködős, de kedvesen kötözködött és nem bántóan.
Mivel itt szambáztam neki Ádám kosztümben, így egyfolytában ezzel kapcsolatban tette a megjegyzéseit. :)
Először is elnevezett gesztenye figurának. :S Mondjuk sajnos találó.  Betegségem első két hónapjában 5 kilót fogytam. Azóta nem álltam mérlegre. Szerintem olyan 7-8 kiló minimum a veszteségem. Sajnos mivel nem igazán volt zsír rajtam ez mind izom. Az alap 80 kilós méretemhez képest ez irgalmatlan. Rendesen küzdhetek majd a teremben, ha rendbejöttem és neki tudok látni újra edzeni.
A másik meg amit bemutattam neki, hogyan lehet 6 órából rövid időn belül dél. :)
Persze itt is kaptam 3 óra felé egy kis megjegyzést, miszerint ebből így sosem lesz dél, de még éjfél sem. :)
Egyszerűen nem tudok betelni tőle. Annyira szeretem és minden pillanatát élvezem a vele töltött időnek.
Valamikor hajnalban felébredtem, nézem nincsen mellettem. Keresem, nincs a gép előtt, nem ég sehol sem a villany, így valahol itt kell lennie. Az ágy mellett feküdt a földön. :) Nem tudom mit csinált ott. A pléd oda volt téve összehajtva azon feküdt összegömböjödve és a macska meg a fejénél. Felébresztettem, jöjjön már fel, nehogy megfázzon. Szerintem nem is fog rá emlékezni. :) Azért megkérdem majd mit csinált ott. :)
Most csöndesen alszik. Így is olyan szép.
Este megéhezett, kiment enni. Csakhogy én megettem mind a 4 zsömit. Megkérdeztem tőle mikor ettem, hogy kér-e, azt mondta nem. Mégis most éhes lett. Kénytelen voltam rendelni neki valamit. :) Azt mondta nagyon finom volt.
Persze azért most is beszólt. A múltkor megjegyeztem neki (nagyon fájt a fejem és rohadtul kötözködős voltam), hogy miért webkamerázik valakivel köntösben miközben azalatt meg nincsen semmi? Na most megkaptam, hogy miért nem volt lényeg most a köntös, miért mehetett ki abban a kajáért? :)
Tudom, hogy néhány dolog amit szurkálásból mondtam neki, hiába mondja az ellenkezőjét megragad benne és szúrja őt. Ilyenkor megkapom vissza. Nagyon sajnálom minden egyes bántó szavamat. Ő az az ember akivel újra akarom kezdeni az életemet, akivel szeretném be is fejezni. Addig pedig hosszú idő van még (remélem), így a lehető legnagyobb összhangra kell törekedni. Ennek egyetlen módja van, maradéktalanul el kell fogadnunk egymást. Ez nem egyszerű dolog. Igyekszem a tőlem legjobban telhető módon.
Nagyon szeretlek!

Nem is tudom, nem tetszik ez az oldal igazán.
Azt hiszem viszem is innen a blogom.
Átmegyek a kedvesem által is használt blogos oldalra. Előtte azonban még írogatok ide.

Nah, megvolt ez a nap is. Egész jól telt el.
Nagyjából szinte semmit se dolgoztam. :) Ilyen is kell néha.
Megrendeltem a telefonokat, kettőt módosítani kellett, mert az egyik nem jó áron szerepelt és nem tetszett az ára. A másik meg olyan áron volt, nem hagyhattam ki. :)
Hívtak ma a kocsi ügyében. Tegnap adtam fel a hirdetést és már valaki érdeklődött is. Azért nem reménykedek, hogy meg is veszi, de jól esne. Rendelném is rögtön a repülőjegyeket. Most még jó áron tudnám megvenni oda-vissza.
Nagyon jó a kedvem, Ágicám is jó kedvel fogadott. Talán emiatt is még jobban érzem magam.
Hívtam menjünk el lemosatni és kitakarítattni a kocsit, de nincsen kedve. Egyedül nekem se, így maradt holnapra. Remélem lesz időm rá. Holnap össze kéne rakni az Audit is, megjött a kuplung és a váltót is nagyrészt összeraktam(tuk). Szép mutatvány lesz. :)
Reggel vittem a lányaimat oviba és suliba. Szép mutatvány volt. :) Majdnem el is késtünk a suliból.
Azt hiszem éhes vagyok. :) Nem tudom maradt-e még palacsinta. Lehet az egészet felszippantotta a kis drágám. :) Imádom! :)

Hmmmm. Akkor neki kéne látni.
Szerintem ez a legnehezebb.
Talán magamról:
Nem vagyok igazán különleges, de hétköznapi sem. Sokan sokfélét mondtak már rólam, én is sokmindent gondoltam magamról.
Jelenleg ott tartok, hogy van két gyönyörű lányom, a feleségem hosszú előkészületi idő után (már 4 éve megromlott a kapcsolatunk, folyamatosan 3 hónapja mással élek ...) ma beadja a válópert. Természetesen közös megegyezés alapján. Eddig is szó volt róla, de mindig valamiért elhúzódott és ez nem a közös érzelmeink miatt volt.
Szóval lezárul végleg egy korszak. Sokan vártak már régebben erre, de most jött el az ideje.
Jelenleg több mint 5 hónapja együtt vagyok valakivel. Nagyon szeretem, sőt azt hiszem, ... NEM! TUDOM! Szerelmes vagyok. Hogy egy klasszikust idézzek: ... nem kicsit, nagyon! ...
Persze nem megy vele sem minden simán, akadnak problémák, de hol nem? A problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket.
Rövidesen itthagyom ezt az országot. Belefáradtam. Egyszerűen nem bírom tovább. Megtettem mindent ami tőlem telt, hogy az embereknek felnyissam a szemét, de hiába. Persze nem politikai blogot akarok nyitni, így ezt le is zártam.
Az uticél Spanyolország. Természetesen azt szeretném, ha a párom is és a lánya is velem jönnének. Nekem azt mondja, hogy jönni akar, de másnak egy kicsit mást, illetve sejteti, hogy esetleg meggondolja magát. Nem értem én ezt, lehet mégsem jó helyen kapirgálok? Sok beszélgetésünk volt már erről. Tényleg érzem, hogy szeret és a józan eszem is ezt diktálná, ha....
Mindegy, lesz valahogy.Nehéz egy olyan embernek, akit megtépett az élet, összetörték már párszor a szívét és most ott áll egy kapcsolatban, amibe mindent és mindenét beleteszi, közben felmerül némi bizonytalanság. Biztos igazán szeret? Tuti, hogy nem csak egy menekülő útvonal vagyok valamiből? Biztos minden érzelmi szálat elvágott egy régebbi esetnél? Ezek és még számtalan más kérdés felmerül bennem. Nem tudok mást, csak hinni. Hinni abban, hogy nem így van és elhinni neki azt a mit mond.
Csak néha nehéz, nem vagyunk egyformák szerencsére (dög unalom lenne) és éppen ezért nem is várhatok el tőle oyan szintű reakciót mint amit én tudok. Gyakran elég az amit ad, de néha sokkal többre várok. Kell időnként az embernek egy kis plusz, egy kis simogatás, gyöngéd foglalkozás, hiszen lehetnek nehéz napjaim, sőt vannak is.

Nah, tudtam. :)
Egyszer belekezdek és alig tudom befejezni. :)
Pedig muszáj, hiszen mennem kell dolgozni. Persze megint rohadtul fáj mindenem. Nagyon elegem van ebből a rohadt betegségből!
Elmentem, majd jövök! Addig is aki akar olvassa amit írtam és ismerjen meg. Hátha tudom néhány kellemes oldallal gazdagítani a világot!